„Én nem melegnek neveltem a gyermekemet!”

„Amikor hazamentem, anyum elhívott beszélgetni, és nagyon agresszív és ideges volt, sírt, hogy ilyen még csak eszembe is jutott. Azt mondta, hogy felakasztja magát, ha meleg leszek.” Egy meleg fiú kálváriája. 

 

„Eleinte a kíváncsiság hajtott minket, majd megtetszett az egész!”

„Tizenhárom éves koromban egy fiú osztálytársammal több mindent kipróbáltunk. Nem egyszer fordult ez elő, hanem hetente többször is, több hónapon keresztül. Eleinte a kíváncsiság hajtott minket, majd megtetszett ez az egész! Most, huszonéves férfiként is meghatározza az életem” – írja Karesz.

Soraiból tisztán olvasható, hogy egy kamaszkorának kezdetén lévő fiút elsősorban a kíváncsisága hajt. A szexuális fejlődésnek ebben a szakaszában a fiúknál egy nagy tesztoszteronfröccs indítja el a szexuális aktivitást. Először az autoerotikus – az önmagára irányuló – szexuális kíváncsiság ébred fel, majd az azonos vagy akár az ellenkező neműekkel átélt szexuális élményekre kerül sor, ami egy tanulási folyamat része.  Ilyenkor, mondhatnám, majdnem mindegy, hogy ki áll a másik oldalon, a szexuális próbálkozások célja a saját szexuális működés megtapasztalása. „A mai napig nem tudom, mi vezetett el ehhez a ponthoz, hogy ilyesmit csináljak, mivel már 7-8 éves koromban is lányok társaságát szerettem. Nem is egy lánnyal csókolóztam. Tízéves koromban szerelmes is lettem egy szép kislányba" – meséli Karesz. 

A kamaszoknak a közös tornaöltözőben, táborokban adott a lehetőség, hogy kapcsolatot létesítsenek a kortárs fiúkkal, hiszen azonos légtérben látják egymást sokszor akár meztelenül is. A dübörgő hormonok, a zakatoló kíváncsiság és az élénk fantázia együttes jelenléte elég ahhoz, hogy akár több fiú együtt is kipróbálja a szexet. Kardoznak a péniszükkel, centikkel méricskélik, kinek nagyobb merev állapotban, esetleg közösen maszturbálnak. A lányok esetében a közös zuhanyzás, egy-egy lánybuli, ahol kivágottabb a ruha, közös tánc vagy hancúr, mind-mind elégséges ahhoz, hogy finom erotikába torkolljon a kíváncsiság. A lányok ráadásul nem láthatják saját nemi szervüket, így egy másik lány puncijának nézegetése és érintése a saját nemi szerv megismerésének a helyébe lép. És ezzel nincs semmi baj, mert jellemzőek a pszichoszexuális fejlődés ezen szakaszára.

(Jelenet a Shank c. filmből)
(Jelenet a Shank c. filmből)


„Nem akarom, hogy homoszexuális legyen a gyermekem!”

„A lényeg, hogy erre az iskolai kalandra néhány hónap múlva rájöttek a tanárok, majd édesanyámnak elmeséltek mindent. Amikor hazamentem, anyum elhívott beszélgetni, nagyon agresszív és ideges volt, sírt. Azt mondta, hogy felakasztja magát, ha meleg leszek. Nekem kiskorom óta édesanyám jelenti a legtöbbet. Mindig is nagyon szerettem, és féltettem. Négyéves koromban elváltak a szüleim, és én anyuval maradtam, ő nevelt fel. Ha a tv-ben meleg színészt láttunk, Anyu mindig azt mondta: pfuj, de undorító. Azt hitte, ezzel segít nekem, de ilyenkor csak görcsbe ugrott a gyomrom a félelemtől.”

Amikor a szülő szembesül azzal, hogy gyermekének homoszexuális játékai vannak, nagyon megrémül, pedig ezek a játékok természetesnek mondhatóak. Ha fény derül rá, és ha a gyermek megértő hozzáállás és segítő beszélgetés helyett szidást és meg nem értést kap, akkor ezeknek az élményeknek a feldolgozása megakad. Karesz óriási hálát érzett az édesanyja iránt, hiszen ő nevelte fel egyedül, az öngyilkosság említése azonban hatalmas félelmet szült, amit évekig hordozott magában. Ez persze megnehezítette a homoszexuális élmények feldolgozását, hiszen még gondolnia sem volt szabad ezekre a tapasztalatokra, nemhogy beszélgetni róla. A szülő úgy tud segíteni gyermekének, hogy nyíltan, szeretettel, beszélget vele az élményeiről. Semmiképp sem szabad megszégyenítenie őt, hiszen ezzel megalapozhatja azt, hogy egy életre szóló blokk jöjjön létre gyermeke lelkében.

„Ma már szinte meggyőződésem, hogy meleg vagyok, de nem akarom elfogadni!”

„Most leszek 25 éves. Nem vagyok képes feldolgozni, hogy a fiúk jobban vonzanak, mint a lányok. Idáig inkább nem létesítettem kapcsolatokat. Az utóbbi években tetszettek a lányok is, de tudtam, hogy ha komoly kapcsolatra kerülne a sor, akkor megint nem állna fel a farkam, mint ahogy 17 éves koromban már tapasztaltam. Azóta nem is kezdeményeztem a lányoknál. Ma már szinte meggyőződésem, hogy meleg vagyok, de nem akarom elfogadni. Nem is magam miatt, hanem az édesanyám és a családom miatt. Nagyon rossz érzések vannak bennem, hiszen csalódást okozok nekik. Ha nem lenne ez társadalmilag elfogadhatatlan, akkor lehet, hogy könnyebb lenne a dolgom. Most azt érzem, hogy nekem anyum jelenti a legnagyobb problémát.”

Karesz nagyon szépen leírja azokat a nehézségeket, amikkel egy fiatal küzd, ha felismeri, hogy homoszexuális. Mivel tapasztalta az édesanyja tiltakozását, biztosan tudja, ha fény derülne a homoszexualitására, akkor az anyukája haragudna, dühös lenne rá. Pedig ebben az esetben a fiataloknak nagy-nagy elfogadásra van szükségük ahhoz, hogy megbirkózzanak saját kételyeikkel, a társadalmi előítéletekkel. Hiszen az első és legnehezebb feladat az, hogy megtapasztalja – biztosan megtudja magáról –, hogy homoszexuális és ezt képes legyen elfogadni. Ha a közvetlen környezete nem segít neki ebben – sőt, inkább elítéli, haragszik, vagy kiközösíti –, akkor ellehetetleníti az önelfogadást. Nagyon fontos lenne, hogy a szülő támogató és megértő beszélgetésekkel segítse a gyermekét az önelfogadás útján és biztosítsa támogatásáról minden körülmények között.

(Jelenet a Viharsarok c. filmből)
(Jelenet a Viharsarok c. filmből)


A szülőnek sem könnyű

Azt hittem, egy világ omlik bennem össze, mikor Gábor – a fiam – bejelentette, hogy homoszexuális. Kérte, hogy fogadjuk el, de ez nem ilyen egyszerű. Szégyelltem magam, zavarodott és csalódott voltam, undorítónak tartottam az egészet. Nem akartam elképzelni azt, hogy hogyan csókolózik és szeretkezik egy másik férfivel. Nem tudtam, én hogyan tudom felvállalni a környezetemben azt, hogy a gyermekem homoszexuális. A férjem annyira kiakadt, hogy hetekig nem evett, nem beszélt, és nem aludt. Minden pénzt megadtam volna azért, hogy ez a szégyen ne következzen be! Én nem melegnek neveltem a gyermekemet!” – mondja az 51 éves Marcsi.

 

A homoszexualitással szembesülni a szülőnek is nehéz feladat. Hiszen a szülő hosszú éveken keresztül neveli a gyermekét, a jövőjét illetően is klasszikus elképzelései vannak: szép feleséget vagy férjet, jól fizető állást, esetleg unokákat képzel el. Ezek az álmok azonban a homoszexualitással való szembesülés hatására az ő fejükben megdőlni látszanak. A szülő traumaként éli meg annak tényét, hogy gyermeke homoszexuális. Először nem hiszi el, hogy ez vele történik meg, aztán hárít, nem képes az elfogadásra. Szégyelli, talán hibáztatja is magát. Sorra veszi, hogy hol ronthatta el a gyermeke nevelését. Majd egy hullámvasúton érzi magát, ahol viaskodik az elfogadás és a szégyen érzésével.

Ha a szülőben megtörténik a trauma feldolgozása, akkor képessé válik arra, hogy elfogadja gyermeke homoszexualitását. Ha azonban a szülő nem jut túl az első sokkon – hárít –, akkor sajnos érzelmileg megreked ott.  Ekkor a szülőnek és a gyermeknek is érdemes szakember segítségét kérnie! A feltétel nélküli szeretetet garantáló szülői elfogadás nagy segítség lehetne egy homoszexuális gyermek számára az önelfogadás és a társadalmi beilleszkedés göröngyös útján.



Elérhetőség

Bibók Bea 30-9345-094

Szexuálterapeuta, szextanácsadó
Párkapcsolati tanácsadó

1051 Budapest, V.ker.
Vigadó u. 2.
MAHART-HÁZ
4.e. / 414.szoba



Megközelíthető:

- 1-es metróval a Vörösmarty térre, onnan 100 m séta a Duna felé. A MAHART ház az utca jobb oldalán a Vigadó utca és az Apáczai-Csere János utca sarkán van.

- 105-ös busszal




0036-30-9345-094



Kezdőlap

Nincs bejegyzés.