2. A párkapcsolatok négyfejű sárkánya -

   „Isten” vagy és én a szolgád!

Talán már megtapasztaltad Te is azt az érzést, amikor függsz valakitől, vagy Tőled függ valaki. Szorongató, fojtogató érzést érzel, ha párod túl szorosra fonja a kapcsolatot, nem enged levegőhöz jutni. A másik oldalt is megtapasztalhatod - akár ugyanabban a kapcsolatban is - hogy fontosnak érzed a valakihez való tartozást, oly annyira, hogy nélküle el sem tudod képzelni az életet.

Ekkor attól szorongsz, hogy elhagynak.

Az az ember, aki fél az elhagyatottságtól nagyon gyakran altruistaként van jelen a kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy alárendeli magát a másiknak, csak a másik igényei a fontosak. Hihetetlen odaadásra képes. Sokszor oly nagymértékű ez az odaadás, hogy partnerét megijeszti.  Minden emberi kapcsolatát alárendeli párkapcsolatának, nincsenek saját kedvtelései. Persze ideje sincs rá, hiszen teljes mértékben – a végkimerültségig  -  „szolgálja” a másikat. Ezzel  egy – a mindkét fél számára – áldatlan helyzetet teremtve a  párkapcsolatban.

Képtelen a határait megvédeni, vagy akár konfrontálódni, hiszen amikor gyerekkorában dühös, akaratos volt, akkor szeretetmegvonással büntették. Így megtanulta, hogy a saját akaratának az érvényre juttatása mindig a büntetés miatti szorongással párosul.

Az ilyen ember sokkal több terhet cipel, felnőtt fejjel sem tud határozott lenni, saját határait képviselni.

Társként az munkál benne, hogy ha megteszek érte minden, akkor biztos, hogy nem fog elhagyni. Lemond saját igényeiről, elfojtja azokat, halálra dolgozza magát, ezzel biztosítva a másiknak a gondtalan hétköznapokat. Azzal manipulál, hogy a kényelem miatt majd úgysem hagyják el, egyébként is egy hogyan hagyhatná el párja ilyen elesett állapotban?

Párját isteníti, túlértékeli, és ezt sűrűn kifejezi szavakkal is.

Az ilyen típusú embereknél a szexuális élet azért nem működik, mert vagy csak azért szeretkezik, hogy a másiknak jó legyen – nem számít az ő saját öröme, vagy a különböző szolgálatokkal éri azt el, hogy a párja rászánja magát a szeretkezésre.

Azt mondja:

„ Nem baj, édesem, ha nekem nincs orgazmusom, az a fontos, hogy NEKED  jó legyen!”

Vagy:

„ Édesem, elmosogatok helyetted, meg a gyerekért is elmegyek az oviba, és akkor, ugye megérdemlem, hogy legyen este egy kis hancúr?”

Abban az esetben, ha jellemzőnek érzed magadra, érdemes végig gondolnod, hogy a párodat pont azzal riasztod el, hogy a kapcsolatban nem tudsz önálló lényként jelen lenni, csak függésben, alárendelt szerepet és óriási terheket  magadra vállalva.

Hogyan ismerhetsz magadra?

Ha visszagondolsz párkapcsolataidra, és rálátást nyersz arra, hogy „tényleg, másik párral is így működtem”. Szakítás után biztosan nagyon nehéz volt az az érzés, hogy nem tartozol senkihez, nem kötődsz senkihez, egyedül vagy. Majd belehaltál, de lám, mégis túlélted.

Ugye, nem akarod ezt újra megélni, nem akarsz újra ennyire a másikra utalt lenni?

Fontos, hogy lásd, pont ezzel a másikra utaltsággal és szolgalelkűséggel, tehetetlenséggel okozol a párodnak akkor nyomást, hogy kimenekül a kapcsolatból vagy kínlódva, a bűntudatot elkerülve marad veled.  És azt is elhiszed, ugye, hogy egy olyan partner, aki mindig csakis a másik igényei szerint él meglehetősen unalmassá tud válni?

Nyilván Te sem ezt akarod!

Ha ezeket végiggondolod és megérted, akkor rájössz, hogy érdemes önzőbbnek lenned! Foglalkozz többet magaddal, keresd meg belső tartásod,  és teremts magad körül olyan világot, amiben biztosan állva – másokra való támaszkodás nélkül – tudsz talpon maradni! Keres új hobbikat és kicsi lépésekkel haladj előre! Minden lépés egy sikerélmény!

Ugye látod, hogy Te is képes vagy minderre?

Ha ehhez segítségre van szükséged, keress bátran!

(forrás: flo.hu)

Bibók Bea

Párkapcsolati tanácsadó

Szextanácsadó

30-9345-094