A nimfománia

Amikor általános iskolában 3. osztályos voltam, a könyvtárban egy fiú a fejemhez vágta: „Te nimfomániás vagy!” – és kiment a könyvtárból. Kislányként nem tudtam, mit takar ez a kifejezés, de azt éreztem, hogy ez valami nem szokványos dolog lehet. Kikeresvén az értelmező szótárból a nimfománia szót, ezt a meghatározást találtam akkor: „Nők kórosan felfokozott, kielégíthetetlen nemi vágya”. Ez volt az első találkozásom ezzel a fogalommal.

Elöljáróban azt szeretném elmondani, nem vagyok híve annak, hogy bárkit is a szexuális élete miatt minősítsek. Mindenki úgy éli a szexuális életét, ahogy neki és a párjának jó. Ha azonban már saját magának gondot okoz a szexuális viselkedése, ha belekerült egy olyan spirálba, amiből egyedül nem képes kilépni, akkor ténylegesen segítségre van szüksége.

A nimfománia kifejezéssel – már a nevéből is adódik – nőket illetnek. A mánia szó mindig egy felfokozott működést jellemez, ami kontrollálatlan, sokszor olyan mértékű és minőségű szexuális cselekvésre utal, ami a külvilág számára elfogadhatatlan. A nimfománia tehát egy olyan csillapíthatatlan szexuális vágyat jelent, ami gyakorlatilag kielégíthetetlen. Bár hányszor szeretkezik a nimfomániás nő, képtelen a kielégülésre, azt érzi, hogy a következő aktus is kell a számára. Megszámolatlanul, időtől, partnertől és helyszíntől függetlenül. Kényszert érez arra, hogy állandóan szeretkezzen.

Nyilvánvaló, hogy ez egyfajta habzsolás. Egy kényszer, amellyel ki szeretné ugyan elégíteni szexuális igényét, ám ez nem sikerül neki, utat engedve ez által az újabb késztetésnek. Számára minden problémára csakis ez a megoldás létezik, szeretkezni! A nimfománia esetében a személy aktivitása nagy részben csakis a szex köré csoportosul. A szexuális tevékenység azt szolgálja, hogy szenvedélyének adózzon. még akkor is, ha a szexuális aktivitása káros számára. A szex kényszeres, kontrollálatlan, partner független.

Az a nő, aki nimfomániás, nem képes kötődni és nem képes az intimitás kialakítására. Valószínű, hogy gyermekkorból hozta azt a lelki sérülést, ami ezt a kényszert kialakította benne. A pszichoszexuális fejlődés különböző szakaszaiban kialakult elakadások a tudattalanba kerülvén a későbbi életszakaszokban kontrollálatlanul törnek elő. Éppen ezért ő sem képes megválaszolni azt a kérdést, vajon miért viselkedik botrányosan, miért hajszolja az értelmetlen szexuális együttléteket. Az ő válasza egyértelműen csakis az lehet: „Nem tudom, csak kell!”.

Tapasztalható, hogy sokszor a nimfomániában szenvedők a szexuális aktust egyfajta menekülési útvonalnak használják bizonyos problémák elől. Ha kisgyermekkorban egy kislányt szexuálisan bántalmaznak, akkor vagy egész életében szégyenérzet fogja gyötörni, vagy egy egészen új, abnormális szexuális attitűdöt alakít ki védekező mechanizmusként. Az intimitás megélésének hárítása védelmet nyújt számára. Az sem zavarja, hogy alkalmi kapcsolataiban alárendelődik, kiszolgáltatottá válik. Nimfomániás nem fogja jól érezni magát a bőrében sem testileg sem lelkileg.

A lelkének a kötődés és intimitás hiányzik, a testének pedig az orgazmus. Hajszolja azokat, pedig mindkettőre képtelen.

Ekkor már szükséges külső segítséget kérni.